Visszaútján kapott halálos torpedó-találatot (1945. július 30-án), de a bombát ekkor még nem dobták le, ezért a japán tengeralattjáró legénysége nem tudta, nem is sejthette, hogy „azt” a hajót süllyesztették el. De még az amerikai nehézcirkáló, a USS Indianapolis legénysége sem: Csak a kapitány ismerte az odaúton szigorúan őrzött ládák tartalmát, de a célpontról természetesen fogalma sem lehetett. 2 nappal korábban rakták ki a szállítmányt a Tinian szigeti támaszponton, és csak augusztus 6-án szállt föl innen az Enola Gay nevű B-29-es bombázó, hogy ledobja Hirosimára az  atombombát.

A japán tengeralattjáró parancsnoka így is elégedett volt: különösen jól sikerült rajtaütést hajtottak végre egy nagy amerikai hadihajó ellen: a két torpedó becsapódása után alig 12 perccel(!) a hajó eltűnt az óceánban. (Az első torpedó az üzemanyagtartályt találta el, a második egy lőszerraktárat: ez utóbbi robbanás kettétörte a hajót.)

A gyors megsemmisülés ellenére az 1196 főnyi legénység zömének (kb. 900 embernek) sikerült időben elhagyni a hajót, sőt legtöbbjüknek a mentőmellényt is fölvennie. Mivel azonban a kiömlött üzemanyag hatalmas lángtengerként vette körbe a cirkálót, nagyon sokan szenvedtek égési sérülést. És ezután kezdődtek csak az igazi borzalmak: Cápák támadtak a túlélőkre, akiket a három leadott S.O.S jelzés ellenére sem keresett senki. (Becslések szerint legalább 150 embert ők faltak föl.) Néhány nap múlva már a kiszáradás, a kihűlés és a pszichés sokk is szedte áldozatait: sokan megőrültek és társaikra támadtak. Amikor a negyedik napon – véletlenül – megtalálták őket, már csak 318 embert tudtak kimenteni a segítségükre siető hajók.

Véletlen, persze… véletlen, hogy pont annak a hajónak a legénységét érte ez a szörnyű végzet – sok égési sérülttel, sok lassú, hosszú szenvedés utáni halállal -, amelyiknek köze volt a történelem legborzasztóbb fegyveréhez. (Amely tízezrekkel végzett azonnal és további tízezreket ítélt lassú, hosszú szenvedéssel teli halálra.)
Azért… nem csak elborzasztó, elgondolkodtató is a történet: olyan, mint egy hátborzongató előkép...

A bejegyzés trackback címe:

http://tortenelmierdekessegek.blog.hu/api/trackback/id/tr1613450309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Han Solo. 2017.12.07. 06:30:06

A USS Indianapolis legénysége természetesen semmi módon nem okolható az atombomba ledobásáért. Ahogy itt is le lett írva: még csak nem is sejtették, hogy mit szállítanak. Az, hogy ilyen méltatlan módon, cápatámadások által, vagy szomjanhalva pusztultak el, nem a sors, vagy isten keze.

hem · http://tortenelmierdekessegek.blog.hu 2017.12.07. 10:04:50

@Han Solo.: Persze hogy véletlen - ahogy írtam magam is - a kísérteties hasonlóság: mintha egyfajta előkép lenne.

Mégis kísérteties, elkerülhetetlen az összevetés: ezért került ide a történet.

hem · http://tortenelmierdekessegek.blog.hu 2017.12.07. 12:01:16

@Han Solo.: Ki is vettem a szövegből, meg a címkék közül a "misztikus" szót, anélkül is a helyén van minden.

Történetiró 2017.12.08. 23:13:08

Tragikus volt a hajó pusztulása és a szerencsétlen matrózok, tengerésztisztek hátborzongató halála.