Arab szomszédai már Izrael állam kikiáltásának másnapján hadat üzentek neki. Úgy számítottak, hogy a fiatal, kis népességű állam nem lesz képes komoly ellenállásra. Tévedtek: Izraelnek ekkor már viszonylag jól felfegyverzett hadserege volt (minimum szintén frissen önállósodott ellenfelei haderejéhez mérhető, sőt talán felül is múló). Amikor például a Tel-Aviv ellen vonuló egyiptomiakat repülőgépekről bombázták és géppuskázták, azokat nem is az elszenvedett veszteségek, inkább a meglepetés állította meg. (És a zavart katonákat egy viszonylag kisebb izraeli egység is megfutamította.)  De honnan jutott fegyverekhez a leendő állam - az ellenállási mozgalom – akkor, amikor a térségben fegyverszállítási embargó volt életben? (Palesztína ekkor még brit megszállás alatt volt, de az ENSZ-ben már megállapodás született arról, hogy kivonulnak, és a területen két független állam: Izrael és Palesztína jön létre.)

Csehszlovákiából!

A fegyverek persze rejtve, általában egyéb hajórakományok alá bújtatva jutottak az ellenállási mozgalomhoz. És – első pillantásra kissé meghökkentő tény - : A szállítmányok között találunk olyan tételeket is, amelyek a Csehszlovákiában ragadt német egységektől kerültek a cseh hadsereghez(!) (A háború utolsó napjaiban Csehországban még mindig 900 ezer(!) német katona állomásozott - egy részük még május 9. után is harcolt -, miután a túlélők megadták magukat, irdatlan mennyiségű fegyver maradt a területen.). Az MG 34-es géppuskákból például 5515 darabot adtak tovább Izraelnek – nagymennyiségű lőszerrel együtt - , ezek nyilván nagyban járultak hozzá a létéért küzdő zsidó állam sikeréhez az önvédelmi harcban. Tankot és nehéztüzérséget nem találtam a kimutatásokban, de majd minden mást igen, még repülőgépeket is, ahogy feljebb már említettem.

És hogy miért pont Csehszlovákia segített? Talán mert nekik volt a legtöbb felesleges fegyverük (mondjuk éppen a német hadseregtől származó készletek miatt). Talán mert az országot felszabadító, majd megszálló Szovjetúnió ilyen módon is borsot akart törni a britek orra alá, akikkel akkor már ellenfelek voltak – Churchill 1946. márciusában Fultonban mondott beszédében már vasfüggönyről beszélt. És a cionista mozgalom a britek ellen – is – harcolt egészen 1948. május 14-ig, ekkor szállt hajóra az utolsó brit katona.
Aztán a következő naptól – már Izrael állam hadseregeként - Egyiptom, Jordánia, Szíria, Irak és Libanon seregei ellen. És bár a végveszély nyilván megsokszorozta elszántságukat, de a (részben német eredetű) csehszlovák fegyverek is kellettek ahhoz, hogy sikerrel vívják meg a harcot.

Ezt David Ben-Gurion (Izrael alapító-miniszterelnöke) is elismerte egy 1968-as nyilatkozatában: „Egyértelműen a csehszlovák fegyverek mentették meg Izraelt. Nélkülük nem éltük volna túl [az első háborút].”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.