A lepantói csatában (1571) az egyesült keresztény hajóhad legyőzte a török birodalom hadiflottáját: a 250 török hadihajóval 210 keresztény hajó vette fel a harcot, főleg spanyolok és velenceiek. De nem a híres spanyol „nagy armada” adta a flotta zömét, hanem a velencei hajók: ezekből 112(!), spanyol hadihajóból csak 77 vett részt az ütközetben. (Bár a hajókon szolgáló 29 ezer fegyveres többsége spanyol volt, ezért is kapta a fővezérséget a spanyol herceg: Don Juan d’Austria.)
Hogy lehetett ilyen erős egyetlen város, még ha hatalmas volt is (a középkori Európa talán legnagyobbika), és néhány külbirtokkal is rendelkezett? (Éppen egyik külbirtokának, Ciprusnak megtámadása miatt kért segítséget az oszmánok ellen.)
A titok nyitja Velencének a Földközi tengeri kereskedelemből származó gazdagsága. Fénykorában 3300(!) kereskedőhajója járta a tengert a kisázsiai partoktól Ibériáig. Ezek a kereskedőhajók tették olyan naggyá Velencét, hogy sikerrel szálhatott szembe bármelyik állammal, köztük Magyarországgal is (Dalmácia birtokáért), de akár a német-római, vagy a török birodalommal is.

Hanyatlásának végül mégis a török terjeszkedés volt az egyik oka: hiába kötöttek velük kizárólagos kereskedelmi egyezményeket, a török újra meg újra felrúgta azokat,
miközben az új tengeri nagyhatalmak: Spanyolország, Portugália, Anglia, Hollandia és Franciaország már az óceánokon vitorláztak és az új gyarmatokról származó árukkal árasztották el Európát.
Velence önállóságát végül Napóleon szüntette meg: elfoglalta a várost, majd a campoformiói békében Ausztriának adta – mintegy fájdalomdíjként az osztrákoktól elfoglalt területekért. 1866-ban a poroszok rendelték (az Ausztria felett aratott győzelmük utáni békeszerződésben) az Adria királynőjét a pár évvel korábban létrejött egységes olasz államhoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vizesnyolcas 2014.09.18. 11:40:05

Egy Pero Tafur nevű spanyol leírása a velencei Arzenálban (a XIII. században) folyó gályaépítésről: „Egy csónak bevontatott egy gályát [értsd: egy csupasz hajógerincet], s az ablakokból kiadogattak mindent, amire szükség volt: ebből a kötélzetet, abból a hajó gyomrát, amabból a fegyvereket, s egy másikból a ballisztákat és kilövőgépeket. És amire a gálya elérte az utca végét, minden matróz a fedélzeten volt, evezőkkel együtt, s a hajóorrtól tatig teljesen készen állt.” Utólagos számítások szerint tíz teljesen felszerelt gályát állítottak össze mindössze hat óra alatt: ez harminchat percenként egy újabb hadihajót jelent. - Ha ez igaz, akkor a szerelőszalagot nem Ford találta fel a XX. században, hanem a velenceiek a XIII. században. (Ráadásul ebben még benne van moduláris gyártás is.)

Válasz erre 

hem · http://tortenelmierdekessegek.blog.hu 2014.09.21. 19:40:15

@vizesnyolcas:

Szinte biztos, hogy csak a már (90 százalékban) kész (kisméretű) hajókon végzett utolsó simításokat végezték el ilyen gyorsan. (És még így is óriási teljesítményről van szó.)

Komoly, nagy hadihajók építése hónapokig, évekig tartott.

Válasz erre 

vizesnyolcas 2014.09.21. 22:12:08

Az elérhető forrás - Laurence Bergreen Marco Polo c. életrajza - szavahihetősége nekem is gyanús. Ugyanis Bergreen (aki honlapján történésznek is vallja magát) elfelejtette elárulni, hogy az említett művéhez fűzött terjedelmes (16 oldalas) bibliográfiában felsorolt korábbi források melyikében találkozott a spanyol látogató leírásával.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: