Persze, hogy a lovagkorban történt: A középkor közepén, a keresztes háborúk idején tette ezt a feltűnően nemes gesztust az ostromra érkezett sereg vezére. (Aki ráadásul még azt is garantálta, hogy az ifjú házasok lakosztályára nem hullik egyetlen ostrom-lövedék sem.)

De a legnagyobb poén a történetben, hogy nem keresztény lovagról van szó: a muszlim vallású Szaladin egyiptomi (és szíriai) szultáné a pálma a kor leglovagiasabb hadvezére címért való vetélkedésben!
A vár: Kerak vára, a Jeruzsálemi Királyság peremén épített erődítmény, amelyet akkor, 1183-ban Szaladinnak az esküvő után sem sikerült elfoglalnia - végül 1189-ben került a kezébe. Most így néz ki (Jordánia, al-Karak):

1280px-karak_castle_2.jpg

Bár kitartóan harcolt a keresztény királyságok megsemmisítéséért, Szaladin nem csak itt, a menyegzős várostromnál, de a többi ostromnál és csatában is lovagiasan küzdött, és a meghódított városok lakosságával szemben is könyörületes volt.

Oroszlánszívű Richárdnak egy tál gyümölcsöt küldött, hogy az mielőbb fölgyógyulhasson betegségéből. Richárd föl is gyógyult, és bizony kemény ellenfélnek bizonyult: Többször is legyőzte Szaladint, több várat is visszafoglalt tőle. (Jeruzsálem visszafoglalását sem a szultán, hanem csak az időjárás hiúsította meg.) A kemény harcok ellenére Richárd is nemes ellenfélnek tartotta Szaladint, és biztos volt benne, hogy a Szentföldről való távozása előtt megkötött békeszerződést maradéktalanul be fogja tartani.  

Szaladinnak a keresztényekkel szembeni lovagiassága alighanem a velük való első találkozása során szerzett jó tapasztalataira vezethető vissza: Alexandria 1167-es ostrománál harcolt velük először. (Ekkor még csak Nur ad-Din szíriai emír egyik hadvezéreként.) Az Egyiptom elfoglalására indult szír hadsereget az egyiptomi és a velük szövetséges jeruzsálemi keresztény sereg az uralkodójuk ellen fellázadt Alexandria várába szorította. Szaladin nagybátyjának, Shirkuhnak a szír sereg egy részével sikerült kitörnie a városból, de mire visszatért, Szaladinék már a megadás szélén voltak. Mivel Shirkuh nem tudott erősítést hozni a keresztények győzelme csaknem biztos volt. A keresztény sereget vezető Amalrik azonban engedte Szaladint és csapatát elvonulni: megelégedett a foglyok cseréjével. Sőt, amikor az egyiptomi uralkodó (Shavar) megkezdte a lázadók vezéreinek kivégzését, az erről tudomást szerző Szaladin kérésére Amalrik leállíttatta a megtorlást.

Szaladin folyamatos támadásai jelentősen meggyengítették ugyan a szentföldi keresztény királyságokat, de a legszívósabbak azért még elég sokáig - a szultán halála után majd 100 évig - kitartottak.
Lovagok, lovagkirályok is akadtak még egy darabig, lovagiasság még tovább, de már az is nagyon nagyon régen kiment a divatból. Talán nagyobb veszteség, mint a jeruzsálemi királyság…

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelmierdekessegek.blog.hu/api/trackback/id/tr5013692428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása