Bizony, ez is megtörtént, bármilyen meglepő: a 2. vh-ban japán bombák hullottak Észak Amerikára. Az okozott károkról nem sokat tudunk, mert az amerikaiak hírzárlatot rendeltek el az ügyben, a lakossági pánikot megelőzendő. 6 ember (köztük 5 gyerek) biztosan meghalt, ipari, vagy katonai létesítmény (talán) nem sérült.
De 1944-ben – ekkor kezdődött ez a hadművelet -, hogyan juttatták célba a japánok a robbanószerkezeteket akkor, amikor már nem volt esélyük hordozóikkal megközelíteni az amerikai partokat? (Pearl Harbor után, egy rövid ideig lett volna, az amerikai hadvezetés számolt is ezzel az eshetőséggel.)


Léggömbökön. A 30. és 60. szélességi fokok között nagy magasságban nagy sebességgel (300-500 km/h) haladó, az egész Földet körbefutó nyugatias irányú szelek, futóáramlatok haladnak. A japánok egy ilyen áramlatra ültették robbanóanyagot szállító léggömbjeiket és egy időzítő gondoskodott róla, hogy ezek az Észak-amerikai kontinensen szálljanak le. Persze a hatalmas kontinensen elég kis esély volt rá, hogy az egyébként sem túl nagy hatóerejű bomba katonai szempontból értékes célpontot talál el, és ha mégis, komoly károkat okoz benne. (A léggömbök bár 20 méter átmérőjűek voltak, így is csak néhány kilogrammnyi súlyt tudtak fölemelni.)
A fönt említett áldozatokon kívül nem is volt más (hivatalos, a közvéleményhez is eljutó) nyoma a közel tízezer japán léggömb-bombának,
de sajnos még lehet: bár egy részük már útközben fölrobbant, a kontinensen földet ért több ezer robbanószerkezetnek eddig csak a töredékét találták meg…

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelmierdekessegek.blog.hu/api/trackback/id/tr66572659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása