Az egységes Németországot Poroszország kovácsolta össze. Hol erővel, hol ügyes diplomáciával, de fokozatosan sikerült elérnie előbb az észak-német államok egyesítését, majd - Ausztria és Franciaország legyőzése után – az egységes nagynémet államot.

Poroszország fölemelkedése viszonylag későn kezdődött: az 1700-1721 között vívott nagy északi háború utolsó szakaszában léptek be a svédellenes szövetségbe, és szereztek tőlük területeket. Nagy Frigyes uralkodása (1740-1786) alatt váltak nagyhatalommá, és Bismark miniszterelnöksége (1862-1871 között porosz miniszterelnök, majd 1871-1883-ig német kancellár) idején sikerült megteremteniük a német egységet (1871).

A poroszok azonban – eredetileg – nem németek. Igaz, hogy elnémetesedtek, de ez a folyamat lassan, sokszáz éven át zajlott. Egy balti népről van szó, törzseik ős-szálláshelye alighanem az oroszok szomszédságában volt, ezért kaphatták a porosz (po russi = oroszok mellettiek) nevet.

Függetlenségüket és pogány hitüket sokáig őrizték: Csak a 13. században sikerült alávetni és keresztény hitre kényszeríteni őket. A területet birtokló Német Lovagrend ehhez a lengyelektől és a Német-római Császárságtól is jelentős segítséget kapott. A poroszok sorozatos felkelései rengeteg áldozatot követeltek, a munkaerőhiány pótlására a Lovagrend egyre nagyobb tömegben telepített németeket birtokaira. A németek még így is sokáig (a 15. sz. végéig) kisebbségben voltak, de aztán a két (sőt három: nagyszámú lengyel is települt ide) nép keveredett, és miközben porosznak vallották magukat, a porosz nyelv és kultúra fokozatosan eltűnt: a német váltotta föl.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.