Carrhae – ma Harran, Törökország - i. e. 53.
Ceasar Galliában elért sikerein fölbuzdulva triumvir társa Crassus, a szíriai kormányzó is háborúba kezd: A szomszédos pártus birodalom elég erős ahhoz, hogy legyőzőjét diadalmenettel ünnepeljék, és elég gazdag, hogy tovább növelje Crassus már most is mesés vagyonát. (Róma leggazdagabb embere volt.)
A rómaiak 35 ezer légióssal, 4000 könnyű fegyverzetű gyalogossal és 4000 lovassal lépik át a határt, de a remélt dicsőség helyett katasztrofális vereség (Crassus halálával súlyosbítva) vár rájuk.  

Pedig a pártus sereg létszámra töredéke a rómainak: mindössze kilencezer könnyűlovas íjász és ezer nehézlovas veszi fel a harcot. Vezetőjük (Surena) azonban jobb hadvezér Crassusnál, és taktikájuk is tökéletes: Először csapdába csalják és megsemmisítik a római lovasság zömét, aztán a folyamatos nyílzáporral megtörik, végül teljesen megsemmisítik a római sereget.
A híres teknősbéka alakzat (a csapat közepén állók/haladók a fej fölé tartott pajzsokkal védik magukat is, a széleken mozgókat is) sem menti meg őket: egyrészt mert nem zár tökéletesen, másrészt mert a pártus kompozit íjak – közelről – képesek átütni a római pajzsokat(!).

A lassan mozgó gyalogságnak nincs esélye, ezért a maradék római lovasság is támadásba lendül, Crassus legidősebb fia vezeti őket. De ugyanúgy járnak, mint a - felderítésre küldött – első lovascsapat: őket is csapdába csalják és lemészárolják, Crassus fia is elesik.
Crassus abban bízik, hogy a pártus lovasíjászok előbb-utóbb kifogynak a „lőszerből”, de Surena gondoskodik róla, hogy ez ne történhessen meg: Ezer tevéből álló karaván szállítja folyamatosan a nyílvessző-utánpótlást.
Amikor a veszteségek kritikus szintre érnek Crassus már hajlandó lenne a megadásról tárgyalni, de a tárgyalás közben megölik. Talán a római küldöttség rántott először kardot, talán tévedésből, de ez szinte mindegy is: a római vereség totális. A 43 ezres seregből mindössze tízezren menekülnek meg, tízezer a foglyok száma, a többiek halottak.

A pártusok egy rövid időre szinte a rómaiakkal egyenrangú hatalomnak tűnnek, Szíria egy részét is megszállják. A Crassusnál rátermettebb római hadvezérek azonban (pl. a nem sokkal később kirobbanó római polgárháború egyik főszereplője, Cassius) képesek megállítani és kiűzni őket. (Ennek ellenére a római polgárháborúba – segédcsapatokkal – még beavatkoznak, de rendre a vesztesek oldalán…)

A csata római hadifoglyainak egy része talán Kínába is eljutott(?). 1955-ben egy Homer Dubs nevű amerikai sinológus publikált egy egy felfedezést, miszerint a Han dinasztia évkönyveiben található egy feljegyzés azokról a különös külsejű és a kínaiak számára ismeretlen formában harcoló katonákról, akikkel egy hun település elfoglalásakor találkoztak. (Ha valóban rómaiak voltak, úgy kerülhettek a hunok közé, hogy a pártusok eladták őket, vagy csatában estek fogságba korábban is.) Ezeket az embereket a kínai csapatokat vezető tábornok magával vitte Kínába és ott letelepítette. Ma ezt a települést (várost) Zhelaizhai-nak hívják: 1992-ben ásatások is folytak a városban és DNS-vizsgálatokat is végeztek az elmélet igazolására. Az ásatások nem sok eredményt hoztak (egy a rómaiak által használt formában faragott erődítmény-rönköt), de a lancsoui egyetem kutatói által végzett DNS vizsgálatok szerint a város lakosainak 46%-nál találtak európai eredetre utaló mintát.

A képeken: Surena, a pártus vezér, Crassus és egy hátrafelé nyilazó pártus lovas. (Ez a híres "pártus lövés", ami a hunok és a magyarok kezében is még félelmetesebb fegyverré tette az íjat.)  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.